Balázs Géza et al.: Kedves hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Budapest, 2003)
IX. "A gondolatlanság öl - másokat!" A közélet nyelvi környezetszennyezése
382 Л gondolattalanság öl - másokat" kommunikáció bizonyos eszközének - sokféle szerepe. Végigkíséri az egyes ember életét a bölcsőtől a koporsóig, de a közösség: a falu, a városrész számára is jelzi a fontosabb időpontokat (a déli harangozást - mint ismeretes az 1456. évi nándorfehérvári győzelem emlékére rendelték el); istentiszteletre vagy misére hív; megszólal a nemzeti ünnepeken vagy valamely kiemelkedő személyiség látogatásakor, de félreveréssel jelzi a nagy veszedelmeket is: árvíz, tűzvész esetén, ellenség és vihar közeledtekor. Protestáns kollégiumokban külön kisharang adta tudtul a kicsapott diák távozását. És negatív formában is adhat jelzést: egyes vidékeken a villámsújtott embereknek és az öngyilkosoknak például nem harangoznak. Nem csoda hát, hogy a harangszó, a harangozás, a harangzúgás megihlette a költőket is. Ady pl. így köszönti a karácsonyt hasonló című versében: Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Petőfi a Tiszát énekelvén - többek között - az árvizet jelző harangot szólaltatja meg: Pár nap múlva fél szendergésemből Félrevert harang zúgása vert föl. Jön az árviz! jön az árviz! hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekintők. És a puszták harangjához hasonlítja Arany Jánosnak, a Toldi írójának a hangját: