Bándli Judit: Ezt most komolyan mondod? Az ellentmondási stratégiák és a társadalmi tényezők összefüggései - Dolgozatok a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia köréből 39. (Budapest, 2004)
„EZT MOST KOMOLYAN MONDOD?!”(Az ellentmondási stratégiák és a társadalmi tényezők összefüggései) 1. A beszédtevékenységet meghatározó társadalmi tényezők A beszédszokások pragmatikai szempontú feltérképezése interdiszciplináris feladat. Az ilyen irányú kutatásokhoz nagy mértékben hozzájárultak a szociálpszichológia eredményei is: a goffinani homlokzat* 1 (1955) például a nyelvi udvariassággal foglalkozó munkák fontos fogalmává vált (Brown-Levinson 1978). A homlokzat az egyén nyilvános énképe, amellyel a társadalom minden tagja rendelkezik. Homlokzatunk negatív és pozitív részből tevődik össze. A negatív homlokzat azon kívánságunk, hogy mások ne akadályozzanak minket cselekedeteinkben (kényszermentesség), a pozitív homlokzat pedig azon törekvésünk, hogy céljaink mások számára is kívánatosak legyenek. A homlokzat jellemzője, hogy az interakció során folyamatosan igyekszünk fenntartani, ennek ellenére sérülhet, leomolhat, de folyamatosan javíthatunk is rajta. Az interakció résztvevői - ideális esetben - együttműködnek a saját és a partnerük homlokzatának megóvásában. Brown és Levinson számba vették a fenyegetett homlokzattípusokat, valamint a különböző homlokzatfenyegető aktusokat mind a beszélő, mind pedig a hallgató szempontjából (1978). A hallgató pozitív homlokzata veszélybe kerül például, amikor a beszélő kritikát fogalmaz meg a hallgatóval szemben, vagy kifejezi ellentétes véleményét, egyet nem értését. A szerzőpáros összegezte az udvariassági stratégiákat motiváló tényezőket is, és a következő szituációs paramétereket állította a pragmatikai kutatások középpontjába: az interakcióban részt vevő felek hatalmi és szociális távolsága, valamint a beszélő kirovó szerepének foka. Az első kettő a beszédhelyzetet meghatározó külső kontextuális tényezők közé tartozik, míg az utóbbi - a szituáció súlyához, jelentőségéhez hasonlóan - belső kontextuális faktor * A cikk az OTKA (T29523) támogatásával készült. 1A magyar szakirodalomban a face-1 többféleképpen fordítják: arc, arculat, homlokzat. A magam részéről - Brown és Levinson Universal in language usage: Politeness phenomena (1978) c. munkájának 1990-es fordításához (Brown-Levinson 1990) igazodva - a homlokzat elnevezést használom. 1