Bárdosi Vilmos (szerk.): Frazeológia az emberi világkép tükrözője - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 185. (Budapest, 2016)
Horváth Krisztina: A franyol polgárháború. Nyelvközi megértés és költői funkció
80 Horváth Krisztina akit később leányai viccesen csak André Malraux-nak hívnak. Montse várandósán tér vissza szülőfalujába, és hozzámegy a falu földesurának fiához, mielőtt a francoi terror elől 1938-ban kislányával Franciaországba menekül. Anya és lánya beszélgetése a regény szövege, s a magánéleti érzelemtolulásokat időről időre történelmi perspektívába helyezi Bernanos írása a pálmái tömegmészárlásokról, a Les grands cimetieres sous la lune szövegrészleteinek közbeékelése. Számunkra különösen a regény nyelvezete érdekes, s szeretném rögtön leszögezni, hogy ez a nyelvezet szinte lefordíthatatlanná teszi a szöveget, mert Lydie Salvayre bőséggel alkalmazza az anya megszólalásainak leggyakrabban narrativizált beszéd vagy szabad-függőbeszéd formájában történő visszaadásakor a franyol nyelvet, a spanyolajkú bevándorlók kevert nyelvét. Nem akárhogyan: hét évtizeddel a Franciaországba költözés után ugyanis nem a nyelvi idegenség megnyilvánulása a deformált francia nyelv: Lydie Salvayre az irodalmi szöveg stilisztikailag jelentős, kiugró helyein alkalmazza, a költői funkció megtámogatására, a stílushatás és tegyük hozzá, az érzelmi hatás növelésére. A spanyol a nyelv és a psziché legmélyebb rétegeiből tör elő a felidézett múlt meghatározott, referenciális pontjain. A francia olvasónak nincs szüksége fordításra, sőt, az irodalmi hatást csak fokozza e szöveghelyek idegensége. Az olvasóra hárul az idegen szövegi helyeken a szemantikai kompenzáció és ebben nagy szerepe van a neolatin nyelvek szövegközti megértésének, ami körülbelül egy évtizede áll az interkulturális kutatások középpontjában: ez a nyelvköziség - úgy tűnik - nem csak a határérintkezés és az interkulturális kapcsolatok dinamikájában bír nagy jelentőséggel, hanem egyszersmind kiaknázatlan lehetőségeket kínál a nyelvtanulási módszerek kutatásában és gyakorlatában is. Ma úgy tudjuk, hogy a lexikai és szintaktikai közelség miatt számottevő előnnyel indul egy neolatin nyelv elsajátításában az a beszélő, aki akár anyanyelvként, akár tanult nyelvként birtokában van egy másik neolatin nyelvi kompetenciának. A kutatások arra is rámutatnak, hogy megfelelő didaktikai módszerekkel, elsősorban vagyis elsőként a hangképzés szabályszerűségeire felfűzve lehet a neolatin beszélők, akár anyanyelvi, akár nem anyanyelvi nyelvhasználók számára megkönnyíteni egy neolatin idegennyelvi szöveg megértését (Gauchola & Murillo 2011: 290). (Zárójelben mondom itt el, hogy az osztatlan tanárképzés bevezetése óta kérjük, mindezidáig hasztalanul, hogy a 283/2012. (X. 4.) Korm. rendelet módosításával töröljék el a neolatin szakpárok tilalmát, tehát lehessen francia-spanyol, vagy francia-portugál szakos tanárokat képezni, mert hiszünk ennek hatékonyságában.) A regényre visszatérve, a nyelvi ökonómia és egyben az érzelmek megnyilvánulásának helye az állandósult szókapcsolatok, a szólások és azokon belül is a cifra spanyol káromkodások, melyeket az idős asszony előszeretettel és bőséggel alkalmaz mondandójának érzelmi alátámasztására. A spanyol nyelv állandósult szókapcsolatai a francia olvasó számára nem igényelnek fordítást: a