Gecső Tamás - Sárdi Csilla (szerk.): Nyelv, kultúra, társadalom - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 177. (Budapest, 2015)
Lőrincz Julianna: A jelentésváltozások típusai József Attila-motívumok fordításaiban
Lőrincz Julianna A JELENTÉSVÁLTOZÁSOK TÍPUSAI JÓZSEF ATTILA-MOTÍVUMOK FORDÍTÁSAIBAN 1. A jelentésváltozások típusai A jelentésváltozásokat vizsgálva mindig konkrét szövegből kell kiindulnunk. A jelentésváltozások a szöveg jeleinek egymásra hatása következtében mennek végbe. A változások okait a szövegkörnyezet magyarázza. A jelentésváltozásokat a jelentésterjedelem és a jelentéstartalom változása szerint osztályozhatjuk. A jelentésterjedelem azoknak a valóságelemeknek az összessége, amelyekre a jelet vonatkoztatjuk, a jelentéstartalom pedig azokra az ismertetőjegyekre vonatkozik, amelyek alapján bizonyos valóságelemeket egy osztályba sorolunk. A jelentésváltozásokat a szemantikai szakirodalom általában az alábbi szempontok szerint osztályozza: 1. A hagyományosabb (történeti és leíró) a névátvitel és jelentésátvitel kettőssége szerint (vö. Gombocz 1926, Károly 1970, Hangay 2003). 2. A mai hagyományos szemantikák szerint a jelentésterjedelem és a jelentéstartalom változása szerint a következő fő változásirányokat különítik el: a) jelentésbővülés; b) jelentésszűkülés; c) jelentésmegoszlás; d) jelentéselkülönülés (szóhasadással). Jelentésbővülés következtében a szó jelentésterjedelme megnő, azaz a szó a dolgoknak, cselekvéseknek egy szélesebb osztályára kezd vonatkozni. Például a halászik szó eredeti jelentése ’valaki halat fog ki, illetve kifogni törekszik a vízből’ volt. Ebből fejlődött ki a következő, a cselekvéseknek már egy nagyobb halmazát átfogó jelentés: ’általában akármit vízből kifog vagy kifogni törekszik’ (pl. gyöngyhalászat). Tréfás, bizalmas használatban még ez a jelentés is bővült: ’valamely folyadékból valamit kiemelni törekszik’ Például: A tésztát halássza ki a levesből. Végül absztrahálódással: ’valamit ügyességgel, ügyeskedéssel meg akar szerezni’. Például: Sikerült egy jó állást kihalásznia. Jelentésszűkülés következtében a jel jelentésterjedelme kisebb lesz, azaz a jelentésszűkülés után a szó az előzőleg jelölt egyedek egy szűkebb körére vonatkozik, a jelentéstartalma specializálódik. Például az asszony eredeti jelentése ’úrnő, fejedelemasszony’ volt, tekintet nélkül arra, hogy az illető férjes volt-e vagy hajadon. A középkorban apáca megszólítására is lehetett használni az asszony szót. Pl. Szent Margit asszony. A jelentésszűkülést a mai ’férjes nő’ irányában az indíthatta el, hogy a ’hajadon’ fogalomra megjelentek a kisasszony és az asszonyka szavak. A szó jelentésének változásához az is hozzájárult, hogy idővel elvesztette magas társadalmi megkülönböztető értékét, így jöttek létre pél-