Gecső Tamás - Spannfarft Marcellina (szerk.): A szinonimitásról - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 1. (Budapest, 1998)
Balázsi József Attila: A szóláshasonlatok szinonimitásáról
26 Balázsi József Attila konnotatív értékükben szükségképpen különböznek egymástól” (KAROLY 1980: 146), segítségükkel a közlésben szereplő dolgokhoz, tárgyakhoz, jelenségekhez való érzelmi viszonyunkat tudjuk árnyaltan kifejezni” (Balogh-Gálffy-J. Nagy: 1108-109). Megállapodhatunk tehát abban, hogy a szinonímia ekvivalenciareláció. Ha két mondat ekvivalens, akkor ez lehetséges a bennük előforduló szinonim szavak különbözősége esetén is, azaz: két lexéma abban az esetben szinonima, ha ugyanabba a szövegkörnyezetbe beillesztve nem változtat annak hírértékén vagy fogalmi tartalmán. A feltétel csak annyi, hogy a két mondatnak azonos legyen a szerkezete, és a szinonimák egyazon szintaktikai pozícióban szerepeljenek (Adamik: 345; KÁROLY 1980: 146). Míg a rokon értelmű szavakról könyvtárnyi irodalom született, a szinonim szólások, közmondások, kifejezések már kevésbé ragadták meg nyelvészeink fantáziáját3, és szakembereink igen ritkán vállalkoztak arra, hogy összegyűjtsék anyanyelvűnk szóláshasonlatait, melyek éppen ezért a legutóbbi időkig kívül rekedtek a szinonimaszótárak lapjain. Nem kerültek be a készülőfélben lévő Magyar szókincstár-Ъа sem.4 5 E téren örvendetes változást hozott TÓTFALUSI ISTVÁN néhány hónapja megjelent Színes szinonimaszótár-a, amely éppen az eddig mostohán kezelt hasonlatokat és szólásokat rendezi szinonimabokrokba. Éppen ezért választottam dolgozatom témájául az irodalmi nyelv állandó elemeit, a szóláshasonlatokat, mivel „a teljes mondatok közül ebből a fajtából lett a legtöbb frazeologizmusnak minősíthető típus” (HADROVICS 1995: 134-143). A szóláshasonlatban „a főmondat mint a szóláshasonlat első fele valamely ismert fogalmat nevez meg [...], a második fele, a mellékmondat ezt a fogalmat egy vele tartalmilag egyenértékű képpel, hasonlattal szemlélteti, mintegy nyomósítja” (Balogh-GÁLFFY-J. Nagy: 95). Kötőszavuk távolra mutató melléknévi vagy számnévi névmás. Az élükről gyakran hiányoznak a rámutató és utaló szavak, de így, rövidebb formában is maradéktalanul betöltik feladatukat (Katona: 130). Az általam vizsgált szerkezetek eredendően fehérséget, halványságot, sápadtságot fejeznek ki, és számos alakváltozatban élnek: arca fehér, mint a fal; arca fehér, akár a fal; arca fehér, olyan, mint a fal; arca olyan fehér, mint a fal; arca annyira fehér, mint a fal. A szimbólumrendszerekben a színek jelentős szerepet játszanak. A négy fő szín (fehér, fekete, piros és sárga) kifejezéseink vissza-visszatérő alkotóeleme. Fehér szavunk első (tulajdonképpeni) jelentése az ÉrtSz. szerint ’olyan színű, mint a frissen hullott, tiszta hó’ (2: 568)6. Ez a megfogalmazás maga is szóláshasonlat, hiszen másképpen nehezen tudnánk szabatosan körülírni azt a színt, amely a spektrum valamennyi árnyalatának egye-3 A gazdag nemzetközi szakirodalomból csak két munkára utalok: az egyik Dubrovin, M. I. mintegy 600 orosz közmondást és frazeológiai megfelelőit tartalmazó kötete, amelynek magyar változatát Klaudy Kinga készítette, a másik az ugyancsak orosz ZSUKOV, V. P. munkája, a 730 szinonimasort közlő Frazeológiai szinonimaszótár (lásd az irodalomjegyzéket). 4 „Az állandósult szókapcsolatok közül az ún. értelmezett szókapcsolatokat (pl. húzza a lábát ’biceg’) és a szólásokat vesszük fel [a szótárba], (A szóláshasonlatokat nem.)” (Szerkesztési utasítás, 1996. október 15.) Vö.: „A szóláshasonlatokat föl kell venni, mivel az alapszó jelentésének árnyalatai éppen a hasonlatban tűnnek ki legjobban” (Tolnai, 21). 5 Bizonytalan eredetű, talán a fgr. korból származik. Lehetséges, hogy eredetileg ’fehér’, ill. ’fehérük, fénylik’ jelentésű nomen-verbum volt (< *päj3). 1075: „inde adcaftelic & fehermiaxu rea meneh hodu utu rea” (TESz. 1: 860-861; MSzFgrE. 1: 188; UEW., 360). 6 Vö. az OED hasonló megfogalmazásával: „hó- vagy tejszínű” (263).