Gecső Tamás (szerk.): Kontrasztív szemantikai kutatások - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 11. (Budapest, 2001)
Balázsi József Attila: "Minek nevezzelek?"
Balázsi József Attila „MINEK NEVEZZELEK?” KED VESKEDŐ MEGSZÓLÍTÁSOK A MAGYAR ÉS AZ OROSZ NYEL VB ELÉ Kérem... - rebegte Vanek úr. - Mondja meg, milyen állat ön, és én úgy fogom szólítani...” (Rejtő: A tizennégy karátos autó) 1. Bevezetés A metaforák1 át- meg átszövik az emberi gondolkodást, amelynek magvát az alapmetaforák képezik. Körükbe tartozik az EMBER —» ÁLLAT metafora is. A régi hiedelem úgy tartja, hogy nincs különbség emberi és állati tulajdonságok között: minden emberi jellemvonásnak megtalálható párhuzama a faunában (Lapsina 1998: 103). Etimológiailag is azonosak, mert az állat az áll ’létezik’ igéből alakult -at1 2 főnévképzővel, a jelentésszűkülés csak fokozatosan ment végbe. A régiségben és a nyelvjárásokban használt ’élőlény, dolog’3 jelentésű szó fogalomkörét jelző korlátozza: asszonyállat ’asszony’ (ÚMTSz. 1: 266; EMSzT. 1: 467- 468), férfiállat ’férfi’ (ÚMTSz. 2: 424), lelkes állat ’ember’ (ÚMTSz. 3: 804). Az állandósult szóláshasonlatok legtekintélyesebb részét az állathasonlatok alkotják, amelyek már Homérosz eposzaiban gyakoriak (Fónagy 1975: 267; Nyikolajeva 1996: 95). Jelen munkánk célja az állatnevekből származó kedveskedő (másképpen: becézgető, érzelmi többlettel rendelkező) megszólítások összehasonlító vizsgálata a magyar és az orosz nyelvben. Becéz igénk maga bece ’kisborjú, boci’ (< bee állathívogató szó) jelentésű főnevünkből alakult -z igeképzővel (TESz. 1: 264). A megszólításfajták rendszerezésére számos kísérlet született4, de mivel a stilisztikai, érzelmi-hangulati elemek és az extralingvális ismeretek (a megszólító vagy megszólított 1 „Metafora a szó más jelentésre való áttétele, mégpedig vagy a nemről a fajra, vagy a fajról a nemre, vagy a fajról a fajra, vagy pedig analógia alapján” (Arisztotelész 1963: 55). 2 A TESz. szerint -t (1: 138), azonban mi úgy véljük, ez ugyanaz a cselekvés, történés eredményét jelölő -at/-et (Keszler 316), amely az illat, áramlat, hegyvonulat, kanyarulat, domborulat, divat, emelet, terület, vetület, díszlet, menet, történet, eset szavakban a cselekvés alanyát fejezi ki. 3 1807: ,,A’ bolond-buza [...] erejére nézve mérges az embereknek, és sok más állatoknak” (EMSzT. 1: 250). 4 Dickey 1996 tanulmányának felosztása szerint az ógörög megszólítás lehet 1. rokonságot és életkort kifejező (leányom, lányok), 2. titulus (király, úr), 3. hódolatot és tiszteletet jelző (legkedvesebb, nemes), 4. meghatározatlan kifejezés (ember, ez) és a íjéve ’idegen’ szó, 5. sajnálkozó (boldogtalan, szerencsétlen), 6. sértés (barbár, ostoba), 7. etnikai hovatartozásra utaló (athéniak), 8. foglalkozás- és csoportnév (emberek), továbbá 9. nem-emberek - állatok (galacsinhajtó bogár), élettelen tárgyak (sokat szenvedett város), elvont fogalmak (lélek, gondolat), természetfölötti lények (nimfák) megszólítása. Ladó csoportosítása ettől kissé eltérő: 1. jelképszerű (te, maga), 2. fogalmi jegyre utaló: a) nemek szerinti (uram, asszonyom), b) életkorra vonatkozó (bácsi, néni), c) családi állapotot jelölő (kisasszony, asszonyom), d) rokonsági fokozatra utaló (apa, fiam), e) társadalmi álláshoz kötődő (tekintetes, nagyságos), f) osztályon belüli mellérendelő (elvtárs, szaktárs), g) szervezeti