Kiss Gábor Pusztai Ferenc: Új szavak, új jelentések 1997-ből (Budapest, 1999)
Előszó
ELŐSZÓ A nyelvi változások között a szókészletiek nemcsak mozgékonyságukkal tűnnek ki, hanem azzal is, hogy ezek mint nyelvi változások több-kevésbé nyilvánvalóak a beszélők számára is. A mai szókészleti változások különösen ilyenek. Egyrészt bizonyára azért, mert markánsan érezhető társadalmi-politikai-informatikai változások közegében, ezek hatására bontakoznak ki; másrészt azért, mert a feltűnően nagyarányú lexikai újdonságok gyors tempóban hullámzanak szét az írott és a beszélt nyelvben, ezek minden rétegében. Jellemző például, hogy a számítástechnika szókészlete nemcsak szaknyelvként „robbant be" a mai magyar nyelvbe, hanem azonnal és tartósan, tehát kezdetektől mindmáig tömegestül sarjaszt bizalmas használatú, ilyen szóhangulatú, sőt (játékos, tréfás, szemléletes) szlengszavakat is. Az elmúlt évtized szótárai, lexikonai híven érzékeltetik a szókészleti újdonságok áramlását. Már tallózással is bőséges példaanyagot találhat bárki például az Akadémiai Kislexikonban (1989-1990); a Magyar Larousse-ban (I—III. 1991-1994); a Képes Diákszótárban (1992); A rendszerváltás szótárában (1992); az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárában (1994); a Nyelvművelő Kéziszótárban (1996), a csak CD-ROM változatban megjelent Új Akadémiai Kislexikonban (1996) vagy a legújabban, a testes Magyar helyesírási szótárban (1999) és a megújult kétnyelvű szótárainkban. A Magyar Értelmező Kéziszótár évek óta folyó átdolgozási munkálatai és munkatársai számára is alapvető követelmény a helyzethez, a dinamikusan változó mai nyelvállapotra jellemző helyzethez való igazodás. A sürgető teendő világos volt: az idézett szótárakon, lexikonokon kívül friss gyűjtésről is gondoskodni kellett. Ezért a Kéziszótár kéziratának megírásával párhuzamosan folyamatosan készültek és folyamatosan gyarapodnak a kéziratos lexikai adattárak is. Ezt a munkát segítendő az Édes Anyanyelvűnk 1998. októberi számában rovatot nyitott „Címszavak az új értelmező szótárhoz" címmel - kérve az olvasók buzgólkodását is. A folyóiratban eddig közzétett ajánlatok jól érzékeltetik a többi gyűjtés jellegzetességét is: az egészen új vagy nyilvánvalóan alkalmi, tehát még nem „szótárérett" adatoknak és a Kéziszótárba illőknek a keveredését. Például az élményfürdő vagy a morgatópróba (1999. június: 17) aligha kap (most/még) helyet a szótárban, de a bevásárlóközpont (1999. április: 17), a fekvőrendőr vagy a pillepalack (1998. október: 13) igen. A kéziratos lexikai adattáraink Kéziszótárba nem kerülő adatait sem kívánjuk azonban (több szempontból) saját limbusunkban (ÉKsz. limbus1) tartani, mintegy titkosítani. Nyilvánosságra hozásukkal szeretnénk egyrészt a rájuk, a gyűjtésükre irányuló figyelmet ébren tartani, bátorítani; másrészt példatárként felkínálni a változási tendenciák vizsgá