Noszkó Alajos (szerk.): Virág szó-tár. Magyar-latin szinonima-, szólás- és közmondásszótár 1791-ből - Mesterművek 18. (Budapest, 2021)
Balázsi József Attila: Utószó
UTÓSZÓ A Virág szótár 230 éve A régi magyar nemes nemzet elejétől fogva nagy ideig inkább diadalmas fegyverének, mintsem nyelvének ékesítésében . Florilégiumok vagy szép hírében tartotta dicsőségét. Mostoha sors jutott Noszkó Alajos szólás- és közmondásgyűjteményének. Bár felépítését, az anyag rendszerezését és a magyarázatok minőségét tekintve számos későbbi lexikográfiai kiadványt túlszárnyal, mégsem ismerik a szakmai berkeken kívül. Tolnai Lajos 110 éve tett megállapítása ma is érvényes: Noszkó műve „mind a rokonszavak, mind a szólások kutatásában igen hasznavehető; kár, hogy ma már szinte ritkaságszámba megy" (Tolnai 1910: 46). A szerzőről, Noszkó Alajosról (7-1807 u.) igen keveset tudunk. Valószínűleg szülővárosában, Esztergomban végezte iskoláit, majd belépett a Szent Ferenc-rendbe. Gyöngyösön és Szabadkán oktatott latin nyelvet és bölcseletet, továbbá hitszónokként működött. Élete végén Szolnokon tanított. Három kötetben kiadta egyházi beszédeit is (Vasárnapokra való egyházi beszédek, Buda, 1806-1807). Címét a szótár a középkori florilégiumokról, szemelvénygyűjteményekről kapta. Maga a florilegium 'virágszedés' a középkor kedvelt irodalmi szakkifejezése, amely a görög anthologia (áreología / ávaog 'virág' + Áoyía 'gyűjtemény') és a ritkább leimón (Aeipulov) 'virágos réz' szavakhoz hasonlóan a rövidebb válogatott szövegekre használatos, ám szűkebb jelentésben. Az antológiák inkább epigrammákat, a florilégiumok pedig többnyire szentenciákat tartalmaztak -jóllehet a műfajok közti határ gyakran elmosódik. A florilégiumban „a szemezgetésen a hangsúly, mivel benne egyesülnek az olvasmány (közismert szentenciáknak, retorikai fordulatoknak, egy irodalmi mű divatos részleteinek) gyümölcsei, és így az a közmondásválogatások vagy maxima- és szentenciagyűjtemények előfutárává válik" (de la Cuesta González 2008: 19-20). A latin flores 'virágok' szó már az ókorban használatos volt 'aminek a színe-java' és '(retorikai, poétikai) szóvirág' jelentésben. A XII. századig számos címben előfordul: a florilégiumok leggyakoribb forrásai bibliai idézetekből, latin klasz-