Wacha Imre: A tiszta beszéd. Beszédtechnika. Alapismeretek és szövegértelmezés magyarázatokkal I. - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 170. (Budapest, 2015)
7. A beszédritmus
7. A BESZÉDRITMUS 7.3.2.1.6. A HALMOZOTT MONDATRÉSZEK RITMUSA Az egymás mellé rendelt mondatrészek, az egymást felsorolásszerűen követő, egymás mellé rendelt szavak, szószerkezetek vagy tagmondatok megszólaltatásának általában három fő formáját figyelhetjük meg: 1. az elemeknek egymást egyenletes ritmusban követő sorakoztatása, de elkülönítése vagy kapcsolása; 2. az elemeknek felgyorsított irammal egyvégtében vagy kisebb csoportokban való kimondása, végül 3. a két forma elegyítése: megpergetett ritmus, de világos tagolás és bontás. A megszólaltatási formákat általában négy szempont határozza meg: 1. a felsorolásnak, halmozott mondatrészeknek súlya a mondatban, a szövegben, illetőleg a beszédhelyzetben; 2. a felsorolás hossza; 3. a felsorolás beszerkesztettsége a mondatba; végül 4. a felsorolást alkotó elemek (szószerkezetek) tömbösödése és szinteződése. 7.3.2.1.6.1. Ha a mondatban halmozott mondatrészekből álló felsorolás van, s az egymásnak mellérendelt mondatrészek a mondatban egyenlő súlyúak, egyformán fontosak is, akkor ezeket nagyjából egyenletes nyugodt tempóval, önálló ritmikai egységként mondjuk ki. - A négy-öt tagnál hosszabb felsorolásban célszerű néhány elemet egy nagyobb ritmikai egységbe foglalni. A beszéd irama: a felsorolás alatt a hosszabb és a rövidebb egységek szinte azonos időtartam alatt hangzanak el. „Talán eleget mond, ha szépirodalmunknak már /ezárult múltjából Gyöngyösit. Kölcseyt, Berzsenyit. | Petőfit, Adyt, | Pabitsot, Tóth Árpádot, Szabó Lőrincet, | József Attilát, Padnótit, rilyt I vagy Jókait. Mihszáthot. Móriczot emlegetem föl, | nve/viségük ' önértékére és hatásfokára I egyaránt gondolva.” (Benkő Loránd: Az irodalom szerepe nyelvünk életében. Nyr. 1978. 390.) Semmiképpen sem célszerű a felsorolás mindegyik tagja között, a vesszőnél szünetet tartani. Az esetek többségében nem jó szünettel szétválasztani a felsorolás ás-sel kapcsolt elemeit sem. Szerkezetet törhet szét a szünet. 7.3.2.1.6.2. Tömbösödő és szinteződé elemekből álló felsorolásokban az egyes tömböt alkotó tagok önálló ritmikai egységeket alkotnak. A hangsúly, a hanglejtés és a nyugodt tempó fogja össze őket, amellyel (az egységeken belül is tagolva) egymás után sorakoznak, Az egyes tagok után azonban nem zárul le a hanglejtés, így jelzi a folytatást. Ilyen ritmusa van a következő részlet mondatainak. A második mondat felsoroló részének artikulációs ritmusa egységében pergőbb, de az elmondásakor nem célszerű egyetlen ritmustömbként felfogni az egész felsorolást. Ajánlatos kisebb csoportokra, kisebb ritmikai egységekre osztani s ezeket megpergetve elmondani: „Bár a nemzeti irodalom és a nemzeti nyelv [...] érdekében kifejtett, | egy személyben szépírói és nyelvészi-nyelvművelő tevékenység | éppen nem ismeretlen | más nyelvek életében sem, I mégis kevés európai nyelv tud felmutatni | [...] e vonatkozásban olyan hosszú ídőbeliségű I és o/yan magas szintű, | erőteljes és eredményes vonulatot, | mint amely nálunk | а XVI. Századtól máig egyhuzamban tart. || Sylvester. | Szenei Molnár, | fíaróti Szabó, | Révai, Ráinis. Verseghy, \ Kazinczy. Csokonai. Vörösmarty. | Czuczor. Jrany, | Kosztolányi. Illyés nevét igazán példaképpen említem, | annyian sorakoznak föl | e nagyon tudatosan vállalt és végzett I kettős tevékenység | megtestesítőiként.” (Benkő Loránd: Az irodalom szerepe nyelvünk életében. Nyr. 1978. 390.) 179